Orbán Viktor képes lehet nemcsak arra, hogy egy nagy, a nemzetállami koncepciót támogató csoportot hozzon létre az Európai Parlamentben, hanem arra is, hogy európai szinten szervezze meg az európai értékeket leromboló globalizmussal való szembenállást

Az összeesküvés-gyártók különösen örülhettek az amerikai elnökválasztást kísérő médiavisszhangoknak, mert azokból egyértelműen kitűnt, hogy a nemzetközileg olvasott újságok – talán kivétel nélkül – a megválasztott amerikai elnök, Donald Trump ellen kampányoltak, s ez azt valószínűsítheti, hogy az egyes szerkesztőségek felett létezik egy főszerkesztőség, amely megadja valamennyi véleménycikk alaphangját.

Az Egyesült Államokban az oroszellenes liberális sajtó és az új hidegháborút gerjesztő megmondóemberek (például Robert Kagan, William Kristol, Paul Wolfowitz és Madeleine Albright) mellett olyan erők is vannak, amelyek az amerikai külpolitikát reálisabb, a változó világ feltételeinek jobban megfelelő irányba igyekeznek befolyásolni. Így pél­dául a The National Interestben Robert W. Merry, a lap szerkesztője cikket írt, Álljunk le a medve piszkálásával címmel. A közeljövő fogja eldönteni, hogy az amerikai külpolitika befolyásolásáért küzdő erők közül melyik kerül ki győztesen

A londoni Daily Express arról ír, hogy egy, az Iszlám Állam támogatása érdekében Szíriába utazó brit orvostanhallgató, a Twitteren felszólított a saría törvénykezés bevezetésére. A cikkíró szerint egy egészséges társadalomban az ilyen fanatizmust teljes megvetéssel fogadnák. De, teszi hozzá, „sajnos a jelenlegi évtizedekben a Nyugat morális önbizalma a politikai korrektség gyűlölködő doktrínája miatt megtört, mely doktrína rasszizmussal vádol mindenkit, aki szembeszáll a bevándorlók által behozott bármely kulturális gyakorlattal”.

Rudi Dutschke (1940–1979) az 1960-as évek német diákmozgalmának legismertebb képviselője volt. Az olasz kommunista Antonio Gramsci írásaiból és a Frankfurti iskola kritikai elméletéből merítve ő dolgozta ki és ajánlotta a radikális baloldal számára a hatalom megszerzésének az intézmények elfoglalásán keresztül történő módját, a „hosszú menetelést a hatalom intézményeibe”. Ez mostanára lényegében sikerült is, amit bizonyít, hogy a hatvanas évek mozgalmárait Európai vezető politikusai között is megtaláljuk.

Hatalomra többféleképpen lehet kerülni. Lehet leszármazás útján, mint a dinasztikus uralkodók; választások útján, mint az athéni demokráciában; és erőszakkal, amikor az erősebb leigázza a gyengébbet. Végül van egy negyedik típusú hatalomszerzés, amikor összetartó, de a kívülállók számára általában láthatatlan csoportok fokozatosan jutnak a hatalom csúcsaira, úgy, hogy a hatalom intézményrendszerét lépésről lépésre elfoglalják. Ez utóbbi jellemző a mai polgári demokráciákra, ami megmagyarázza, hogy a demokratikus választások mellett a hatalomra kerülő vezetők miért nem a választópolgárok többségének akarata szerint kormányoznak.

A nyílt társadalom koncepcióját az osztrák fasizmus elől menekülni kényszerülő filozófus, Karl Popper dolgozta ki a fasizmusra adandó válaszul. Popper szerint a nemzeti állam elve mítosz csupán, irracionális, romantikus és utópikus álom. A nemzeti önazonosság hamis, reakciós és utópikus, a kozmopolita önazonosság viszont igaz, progresszív és lehetséges Soros György, aki Popper tanítványa volt, alapítványain keresztül ezt a koncepciót igyekszik a gyakorlatba átültetni.

Demográfiai előrejelzések szerint – a jelenlegi tendenciák mellett az évszázad végére az európai lakosság mintegy fele moszlim lesz, Nyugat-Európa egyes országaiban pedig a moszlim lakosság többségbe kerülhet. Az unió jelenlegi húsz-huszonöt millióra becsült moszlim lakossága 2100-ra kétszázmillióra növekedhet.